A pályán várlak...

Ítra: Genzo-fanlány

Azt mondják, minden szív érez
Fájdalmat, szerelmet, hálát
Miért oly üres és rideg a tiéd?

Mosolytalan arcod túl szép
Hideg szürke szemed eléget
Mondd, ki vagy te? Mi vagy te?

Miért nem látod a könnyeket?
Amiket érted hullajtok, mikor
Éjjel ébren álmodom: szeretsz

Ha szólsz, mások fáznak hangodtól
De én... én meggyulladok lassan
Az emésztő fájdalomtól, mit adsz

Jöjj el értem, és vigyél el innen
A magányból, a sötétből, a szívedbe
Vedd észre végre, hogy itt vagyok

Talán ha majd a pályán látsz
Reggel, mikor majd edzeni jössz
Várok rád, hogy rám nézz, és láss

Szerelmemet megölve ott leszek,
Könnyeim száradnak, s fekszek
Egy labdával, vérembe fagyva

Halott testem megremeg majd,
Mikor hozzám érsz szent kezeddel,
Te tökély, te isten, te gyilkos...